My Blog

Egy ideje motoszkál a fejemben, hogy nem csak a képeimet szeretném megmutatni, amelyeket a megrendelőimről készítek, hanem elmondanám a közös történeteinket. Van akinek hosszú-hoszzú évek óta örökítem meg életének fontos és kevésbé fontos mérföldköveit. Találkozom régi ismerősökkel, egykori párjaimmal, akik a gyerekeiket hozzák. Vagy akit még kisbabaként fotóztam, a párjával jelentkezik be egy fotósorozatra.

Hiányzol

Ma egy éve kaptam meg az üzenetet, hogy már az égi dobosok táborát gyarapítod... alig hittem el, hiszen még az este beszéltünk... a fotózásokról, a terveidről. Teljesen hihetetlen még a mai napig is a számomra.

Azt gondolom, mint ahogy az egyik kedvenc énekesnőd – Fábián Juli - emlékére írt dalban szerepel:

Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál

Dolgod van, csak nekünk nem szóltál

Várom, hogy 

szaladj be hozzám a stúdióba, hogy menjünk egyet sütizni, fagyizni... 

mikor hívsz, hogy a Gyuszi most végzett a legújabb szerzeményed felújításával, s hoznád fotózni...

csak úgy, bejöjj hozzám beszélgetni...

Hiányoznak a történeteid a zenéről, dobokról, dobkészítőkről, találkozásaidról – nagy tudásod volt a dobokról -, s nem utolsó sorban az unokáidról. Mérhetetlenül büszke voltál a tehetséges lányaidra, unokáidra, vejeidre. Nagy szeretettel beszéltél az egész családodról - közeli és távolabbi rokonaidról.

Hálás vagyok a barátságodért. 

Megszeretetted velem a jazzt, megtanítottad, hogy a dob egy hangszer és micsoda hangszer!  

A dobok iránti szenvedélyed vitt magával engem is.

Hiányzol. 

Ezzel a képpel emlékezek rád. 2021 szeptember 24-én készült...

Ezt a dobfelszerelést nagyon vártad. Amikor megérkezett a tengerentúlról, akkor csak a fotózás előtt csomagoltad ki nálam stúdióban. Jó volt látni az örömödet.

Most találtam ezt a riportot a Sándorral, nézzétek meg, érdemes.

https://www.youtube.com/watch?v=5GNpMC5b3nE

Cegléd, 2022. október 30.